Megdöbbentő, de sok családban bizony sem a mondókázás, sem a meseolvasás nem része a babák hétköznapjainak, pedig a közös ének, vers, mondóka és könyvolvasás nagyon fontos szerepet kellene, hogy kapjon a család életében.
Az újszülött kisbaba számára az első pillanattól fogva nagyon fontos az édesanyja hangja, ölelés, kizárólagos figyelme., ezért a rövid, kedves altatódalok, mondókák megnyugtatják, szívesen hallgatja ezeket.
Ahogy kinyílik a pici számára a világ, és elkezdi felfedezni környezetét, elsőként a puha lapozgatható bébikönyvekkel ismertessük meg., amiket már 2-3 hónapos korban már érdeklődve fog figyelni. Általában féléves kortól már kézbe is veszi, és szívesen foglalatoskodik vele
A mondókás könyveket ritmusuk, dallamosságuk miatt szeretik a gyerekek.
MILYEN MESÉT VÁLASSZAK?
Ahogy a gyermek nő, a mese is változik: a kezdetben egy-egy rövid történetet, tőmondatos lapozgatókat felváltják az állatmesék, láncmesék, később a novellamesék, még később a tündérmesék.
A mese cselekménye egyre bonyolultabb, szövevényesebb és a gyermek ahogy nő, már különbséget tud tenni a valóság és a képzelet között.
A jól megválasztott mese lehetőséget kínál a gyermeknek arra, hogy feldolgozza a nap eseményeit, kidolgozza magából a szorongásait, félelmeit, és egyben ellazuljon, megpihenjen. Erre a legalkalmasabb a saját története, a kellemes és kellemetlen eseményekkel együtt.
A nézett, azaz a tévé kínálta mesefilmeket vagy a felolvasott, fejből mondott meséket válasszuk?
A két meseélmény egyáltalán nem ugyanazt az élményt adja a gyereknek. A dallamosan, ritmikusan hallott mese az, ami felszabadítja a gyermek fantáziáját. Amikor a gyermek a mesét hallgatja, nemcsak a mesélőre, hanem befelé is figyel: Fantáziaképeket alkot, ami segíti őt a felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Ez egy lassú, belső mozi, amely képekbe oldja fel a benső feszültséget.
Ezzel szemben a látott mesével a gyerek készen kapja a külső képeket, és folyamatos nézésre kényszeríti. Ez a külső kép megakadályozza, hogy belső kép készüljön, leszoktatja a gyerekeket arról a lassú, belső képkészítésről, amivel fantáziáját mozgatja, és ezzel a feldolgozás számtalan formájától fosztja meg.
Egy nehezebb nap után vagy betegség esetén a mesének gyógyító ereje van. A mesék oldják a gyerek feszültségét, segítik a napi történések feldolgozását. A cselekmény magával sodorja, a mesehallgatása közben. A történéseket a belső képeiben jeleníti meg és később ezeket ültei át a játékaiba is.
Az a gyerek, aki nem kap lelki táplálékot érzelemszegénnyé válik.
A mesékre jellemző, hogy a jó végül elnyeri méltó helyét, a rossz pedig meglakol. Ez a tanulság a gyereknek erőt ad. Arra tanítja meg, hogy ő is győzhet. Pozitív jövőképet alkot. A mese példát mutat arra, hogy minden válságból van kiút.
A mesét kifejezetten káros megmagyarázni. Nem az az erkölcsi nevelés, hogy a szülő különböző elvekről prédikál, hanem hogy élményt. A mesék tanulságait a gyerek beépíti a valóságba. Minden mese egyetemes emberi problémát érint és megadja a kulcsot a megoldáshoz.
A mesékben a szereplők vagy jók vagy rosszak, ambivalens szereplők nem nagyon léteznek. A gyermek a jóval azonosul, neki drukkol, és a mesék többségének a befejezése éppen az, hogy a rossz pórul jár. Ez bizalmat ébreszt a gyerekben a világról.
TEREMTS JÓ SZOKÁSOKAT! AZ EGYMÁSBA VETETT BIZALOM KIÉPÍTÉSÉNEK MÓDJA
A mese nem csak a gyermeknek, hanem a szülőnek is élmény. Ne meséljen az a szülő, aki nem szeret mesét olvasni. Ezt a gyerekek azonnal észreveszik. Csináljunk rítust az esti mesélésből. Minden este ugyanabban az időben olvassunk mesét, akkor ez egy közös, mindennapos, intim és érzelemgazdag élmény lesz a szülő és a gyerek számára egyaránt. A mese lehet akár a napi történések felidézése. A jó és rossz érzéseket kiváltó események kibeszélése. Ezáltal megtaníthatjuk gyermekünknek, hogy a legfájdalmasabb dolgok hogyan válhatnak mesélhetővé.
A mese a fantáziát mozgatja meg, élénkíti azt. Fejleszti a szókincsét. Azoknak a gyerekeknek, akiknek sokat mesélnek, a rajzaikban is sokkal több kreativitást, fantázia gazdagságot találunk.
A mesék legalább az egyik főszereplője „jó”, aki bár sok viszontagságon megy keresztül, és azt bizonyítja, hogy kitartással, szeretettel, jósággal igenis győzhet. A gyerek ezekhez a szereplőkhöz öntudatlanul is szeretne hasonlítani. Ez a társadalmi norma is, a gyermek környezete is ezt a fajta attitűdöt tartja helyesnek és követendőnek.
Egy idő után, a kisgyermek a saját érzelmi fejlődésében már ott tart, hogy érdekli őt más emberek sorsa. A mesékben ismerkedik meg a másokért való aggódással, az együttérzéssel, a bátorság, a hűség, az igazságosság fogalmával. De ugyanitt találkozik azzal is, hogy létezik erőszak, félelem és gyűlölet, és az ezzel való megküzdés és legyőzés technikáit is.
© 2020 - 2021 MANÓTANODA EGYESÜLET- Minden jog fenntartva!
